Japán, 2012.nov.19-22.

Iszonyú szerencsésnek érzem magam, hogy kifogtam egy szuper repjegyet és ha csak pár órára is, de eljuthattam a világ másik végébe, Japánba, ráadásul egy fantasztikus repülőgéppel :-)) I is nagy utazó, hezitált is rendesen, de gondolta ezért otthon tuti hülyének nézik, ha konkrétan átrepüli a fél világot ennyi időre, no meg ezt azért kicsit meredek lett volna beadagolni. Őszintén meg tudtuk beszélni és talán most először nem rossz szájízzel engedett el egyedül. Sokszor megfogadtam, hogy én többé a büdös életbe repjegyet nem veszek, de azt a feltételt szabtam maganak, hogy mivel épp hazafele tartottam vidékre szüleimhez, hogy ha meglesz a jegy még másnap is, akkor megveszem és hátha tudunk még beszélni I-vel a dologról.
Jelentem, a repjegy összejött és I se volt mérges.
A gépen adtak enni-inni, kaptunk takarót is és kispárnát. Nagyon nagy élmény volt az egész repülőút, 12órát ültem egyhuzamban egy gépen, az össz repülési idő 16 óra volt.

Útvonal: BUD-MXP-FCO-NRT-FCO-PMO(kuka)-BUD

Miután sikerült 2szabadnapot kivennem, így nov.19-n hétfőn munka után rohantam a reptérre és az esti 19:50-es Wizz Air W6 2335 géppel megkezdtem másfél órás utamat Milánóba, ahol egy éjszakát kellett a repéren töltenem, hogy másnap egy nagyon fantasztikus dologban lehessen részem. Mivel az Alitalia automatáknál nem sikerült becsekkolnom, kerestem egy helyet, ahol nyugovóra térhettem.

 

A Milánó-Róma gépem másnap reggel 6:50-kor indult, a menetidő másfél óra. A Róma-Narita útra pont szárny mellé kaptam helyet, amit szerettem volna másikra cseréltetni, de egybe csekkoltak be és amiko megkérdeztem, hogy választhatok-e helyet, megkérdezte a Milánó-Róma útvonalon lévő 2A helyem jó-e, mondtam persze az jó, a másikat meg nem kérdezte, így arra maradt a 20A  ülés, de nem bántam, mivel csak kb félház volt. Rómában terminált kellett váltani, amit egy vezető nélküli vonattal lehet megtenni. 

Boeing 777-200

Képek még: katt ide